Az USA-ban nagyon fontosnak tartják a megfelelő mozgásmennyiséget – különösen fiatalkorban – ezért sokat áldoznak arra, hogy a diákokkal megszerettessék a mozgás örömét (sportolási lehetőségek biztosítása, személyes ösztönzés híres sportolók által, ösztöndíjprogramok, stb.). Nem régi kezdeményezés a Play 60 nevű program, melynek lényege, hogy mindenki mozogjon napi 60 percet. Mindegy, hogy mit csinál és hogyan, csak mozogjon. Ennek a magyar megfelelőjével találkoztam Tihanyban most vasárnap.

Pénteken a település hivatalos honlapján megjelent a sokak által várva várt hír, mely szerint a Belső-tavat korcsolyázásra alkalmasnak minősítették, kijelölésre került a jégpálya területe. Hangyabolyként mozdult meg a környék apraja-nagyja, korcsolyák kerültek elő, termoszok teltek meg, s sportolni vágyók százai (nem túlzás!) indultak meg Tihany irányába.

Az időjárás egész hétvégén káprázatos volt, semmi szél vagy csapadék, valamivel fagypont feletti hőmérséklet. A jég minőségére azért lehetett némi panasz, hiszen nem is tökéletesen fagyott meg a vízréteg, valamint az utána ráesett hó is elkezdett olvadni, ami jelentősen nehezítette a korcsolyázást.

Ez azonban senkit nem zavart! Tihanyban spontán, kétnapos falusi rendezvény kerekedett. Ezt már gyanítottam a tó felé közeledve a parkoló autók mennyiségéből, de ténylegesen megérkezésemkor szembesültem vele: szólt a zene, a büféből kellemes tea- és forralt bor illat lengte be tópartot és rengeteg ember nyüzsgött mindenfelé - első ránézésre olyan 800-1000-en lehettek... abban a pillanatban, nem egész hétvégén összesen...

Voltak, akik korcsolyáztak, voltak, akik ádáz hokimérkőzést vívtak két-két hátizsákkal jelölve a kapukat, voltak, akik kutyát sétáltattak a jégen, voltak, akiket szánkóval húztak és voltak olyanok is, akik egyszerű utcai cipőben sétáltak a tavon. Mindegy, hogy ki mit csinált, mozgott. És mindenki mosolygott, jól érezte magát. Tihany – Play 60.