Tegnap, a gyönyörű téli napsütésben a Balaton déli partján kirándultunk. Nem is annyira kirándulás volt ez, mint inkább egy felfedezőtúra: annyit olvastam már (na jó, és írtam is egy kicsit) Somogyvárról – de be kell, hogy valljam, még nem jártam ott. Most bepótoltam és nagyon tetszett, amit láttam. Nem messze a Balaton partjától, vékony hótakaró alatt pihenő szántóföldek és erdősávok között jutottunk el a Kárpát-medencei történelem méltatlanul kevéssé ismert és eddig talán kicsit háttérbe szorult emblematikus helyére, oda, ahol István király legyőzte Koppányt, oda, amelyet Szent László királyunk temetkezési helyéül választott.
Somogyvár egy kis gyöngyszem a Somogyi dombok között – és feltétlenül szólnom kell a folyamatban lévő fejlesztésről is, amely a mostani Kupavár – Bencés Apátság emlékhelyet várhatóan 2015. augusztus 20-i megnyitója után megfelelő rangra emeli: látogatóközpontot építenek az emlékhelynek helyet adó domb oldalában. Persze érdemes ide most is ellátogatni (a komplexum a kora tavaszi hónapoktól tart hivatalosan nyitva, de telefonos egyeztetés után most is megnézhető): végigsétálni az egykori hatalmas apátság – templom és kolostor épület – falai között, megcsodálni Szent László királyunk bronzszobrát és felmászni az impozáns kilátóba, ahonnan mesés panoráma nyílik nem csak a közeli tájra, a falura és a türkiz kék halastóra, de magára a tanúhegyek megkoronázta Balatonra is. És érdemes lesz Nemzeti Emlékhelyünkre a jövőben is ellátogatni.
Somogyvár után Balatonkeresztúr felé vettük az irányt, ahol megnéztük az egykori Festetics kúriából – igényes felújítás után – létrehozott Bél Mátyás Látogatóközpontot. A létesítmény jövőbeni feladata a Balaton déli partja kulturális és örökségének bemutatása, de lesz itt árkád galéria, ahol neves képzőművészek kiállításait tekinthetjük majd meg és az egykori padlástérben kialakított szobák kínálta szállást is igénybe vehetjük. Jó hír, hogy az udvarban szauna és szabadtéri medence várja a dél-nyugat Balaton itt megszálló vendégeit. A településről két természeti kincsük is karnyújtásnyira van: ha kelet felé indulunk el, a Nagyberek nádasokkal benőtt zsombékos csatornái, míg nyugat felől a Kis-Balaton madárszigetei és vizes öblei hívnak minket kirándulásra. Míg el nem felejtem: ha erre járunk, a gyerekeket se hagyjuk otthon, mert a látogatóközpontban egy óriás akvárium, míg a központtól néhány háznyira egy igen ötletesen felszerelt, egész évben nyitva tartó játszóház várja a legkisebbeket.
Most is bebizonyosodott, hogy csak el kell indulni és a Balaton régióban – bármerre is legyünk – biztosan újabb és újabb szépségeket, kincseket fedezhetünk fel, így hát mindenkit csak bíztatni tudok: tegyük meg az első lépést, a többi már jön magától!
