Szent Borbála egy Kis-Ázsiában elő kereskedő lánya volt. Felvette a keresztséget, amit apja nem tűrhetett, így beárulta, később pedig mártírhalált halt. Életéhez kapcsolódóan számos legenda kapcsolódik, legismertebb, hogy börtönének falai megnyíltak előtte, de átváltoztatásokkal és természeti jelenségekkel is találkozhatunk a feljegyzésekben.

Borbála a tüzérek, bányászok és egyéb mesteremberek (pl. kőművesek, építészek) védőszentje, névnapja december 4-ére esik, számos népszokás kötődik hozzá, de ezek nálunk nem terjedtek el széles körben. Szokás volt ilyenkor Borbála-ágat „ültetni”: A hajadonok valamilyen faágat (főként orgona vagy cseresznye) vízzel teli vázába tettek, s ha kihajtott, az illető hamarosan férjhez ment. Luca-naphoz hasonlóan lehetett még ilyenkor búzacsírát is ültetni, amely a következő évi termésre engedett következtetni, viszont tilos volt a lányoknak vendégségbe menni, söprögetni vagy kölcsönt/ ajándékot adni, mert ezek balszerencsét hoztak. Szintén tilos volt varrni és fonni, mert e tevékenységek pedig a szaporulatot csökkentették. Végül, de nem utolsósorban nem volt szabad nyílt ég alá teregetni ezen a napon, mert a hiedelmek szerint boszorkányok rontást küldtek a textíliák tulajdonosára.