Gondolkodtatok már rajta, milyen lehet körbetekerni a Balatont, esetleg tervezitek is? Nati és kis családja a nyáron megtette a több mint 200 km-es szakaszt, kedvcsinálónak fogadjátok szeretettel több részes élménybeszámolóját!
4. rész: Vonyarcvashegy – Fonyód-Alsóbélatelep I.
Ahogy említettem legutóbb, valóban megragadott minket Vonyarcvashegy szépsége és a legkevésbé sem sajnáltuk, hogy két éjszakát töltöttünk a kedves kis kempingben. A kerékpárt letéve sem maradtunk azonban teljesítménytúra nélkül, hiszen a tikkasztó hőségben felmásztunk a Pad-kői kilátóig. Kirándulásunk nem sikeredett teljesen tökéletesre. Egyrészt erős füstszagban kezdtük meg az emelkedést a falu határában, ami az előző éjszakai erdőtűznek volt köszönhető, és amitől bevallom, egy kicsit meg is rettentem. Másrészt kis híján napszúrást kaptunk, hiszen a kijelölt túraútvonalon nem sok árnyékos szakasz nyújtott menedéket. Harmadrészt pedig amikor végre felértünk, a kilátót körbevevő nagyra nőtt fák miatt sajnos, nem sok mindent láttunk – de mindegy is, az élmény a mienk volt és az sem utolsó, hogy gyönyörű lepkék kísértek végig minket az utunkon! El kell, hogy mondjam, visszatérve a faluba, életmentő volt a helyi Blonder házi sörfőzde jéghideg barna söre.
Másnap összecihelődtünk, és irány a déli part – olyan vidéken kerekeztünk, ahol eleddig még autóval sem igen jártunk. Keszthelyen fagyiztunk egyet a Fő téren és biztos, ami biztos, beszereztünk egy harmadik hálózsákot is. A Kis-Balatonnál járva a Berki Betérőben frissítettük fel magunkat. Itt egy nagyon lelkes régész tábor résztvevőivel is találkoztunk, akik a kerékpárúttól nem messze, Fenékpuszta ókori eredetű romjait kutatták. Meleg volt – még mindig erősen tűzött a nap, de mi nem adtuk fel. Letérve a Bringakörútról elkerekeztünk a balatonszentgyörgyi Csillagvárba. Itt nemcsak a várvédők életével ismerkedtünk meg, hanem jóféle tócsit is ettünk. Kislányom nagy izgalommal vezetett oda az egykori legnagyobb balatoni vitorláshajó, a Festeticsek által építtetett Phonix makettjéhez – ha valamilyen modellt látok, nem tudok elszakadni a gondolattól és elképzelem, vajon milyen lenne, ha most is létezne, működne egy-egy ilyen mestermű, ha most, 2013-ban is utazhatnánk a (magyarosan írva) Főnix fedélzetén…
