Viszonylag régen frissítettem a hét települése rovatot - utoljára Kapolcsról írtam - ezért bízom benne, hogy örülni fogtok egy újabb bejegyzésnek a témában. Választásom egy kicsiny falura esett, méghozzá a nemrégiben történt együttműködés miatt, melyről korábban már megemlékeztem.

Kékkút egy piciny, egyutcás falucska a Káli-medence észak-nyugati csücskében. Habár múltja jóval az időszámítás előttre nyúlik vissza, jelentős település a Római Birodalomban lett a Kr. u. III-IV. században. Ezt elsősorban fekvésének köszönhette, hiszen itt haladt el az Aquincumot Itáliával összekötő útvonal, de népszerűségéhez egy legenda is fűződik: Thedóra római császárnő kedvenc itala állítólag az innen származó természetes ásványvíz volt.

A honfoglalás után a település egy darabig királyi kézben volt, majd a veszprémi egyházmegyéhez csatolták. Lakói főként állattenyésztéssel és mezőgazdasággal foglalkoztak, erre utalnak a fennmaradt építészeti emlékek is: a környező dombok között megbúvó borospincék és a legtöbb háznál megtalálható gazdasági épületek, ólak, pajták.

Komoly fejlődés a 20. században következett be a falu életében, amikor az ásványvizet palackozni kezdték. Mára már szinte az egész országban ismerik a települést ennek köszönhetően.