A Balatonkenese Balaton északkeleti csücskében fekszik, Budapesttől kb. 100 km-re délnyugatra, a Kenesei-magasparton. A balatoni települések között különleges fekvésű, hiszen az egyetlen olyan Balaton-parti település, amely igazából sem nem déli, sem nem északi parti. A magaspartról, illetve a közvetlen vízpart jelentős részéről a Balaton egész keleti medencéje és a Tihanyi-félsziget jól belátható, kedvező időjárás esetén a tájkép minden évszakban látványos.

Ha Balatonkeneséről beszélünk, két téma érintése elkerülhetetlen: a tatároké és a tátorjáné. A település büszkesége a Soós-hegy lankáin pompázó tátorján (Cambre tataria), mely régebben az egész Alföldön, az erdélyi Mezőségen elterjedt növény volt. A XIX. században csaknem teljesen kipusztult, mára összefüggő kolóniában Európában csak itt tenyészik Balatonkenesén. A minden év Pünkösdjén megrendezendő fesztivállal a szervezők ezt az egyedi növényt és a hozzá tartozó természetvédelmi területet szeretnék megismertetni, összekapcsolva szórakoztató, kulturális programokkal.

A kenesei Magas-part meredek agyagos partfalában találhatóak a Tatárlikak (a „lik” a barlang balatoni neve), amelyek részint egymás mellett, részint egymás felett néznek a Balatonra. Ezeket a barlangokat a nép nevezi Tatárlikaknak ama hit alapján, hogy a tatárjárás alatt a falu népének egy része ezekben a barlangokban keresett magának menedéket. A kenesei Magas-part, vagy ahogy ma nevezzük Soós-hegy, az évszázadok alatt nagy változásokon ment keresztül. A most teljesen meredek oldal enyhe lejtőjű volt, kinyúlt egészen a Balatonig. A vízállás változása alámosta a homokos agyagot. A törmeléklejtő egyre lejjebb csúszott és a partfal peremétől lefelé mintegy 20 m-re levő első barlang megközelíthetetlen lett. Ma 9 barlangot számolhatunk meg öt szinten.

Érdemes még tudni Balatonkeneséről, hogy tájháza kapta az „Év Tájháza” címet 2011-ben, erről és a településről bővebb információt a város honlapján olvashattok.

http://www.balatonkenese.hu/index.php