Hosszú kihagyás után kimentem horgászni a hétvégén, így gondoltam beszámolok róla Nektek is. :)

Nem kamu nick névvel dolgozom, tényleg Nórinak hívnak, és így nem meglepő módon lány vagyok, de néha napján szoktam horgászni. Apukám nagy horgász, egy szem gyermeke vagyok, ennek megfelelően nem nagyon volt választásom... :) Kicsi koromban megtanultam horgot kötni, felismerni hogy melyik szerelés mire való és megkülönböztetni a balinrablást egy nagyobb keszeg felszíni tevékenységétől. Sőt még horgászengedélyem is van. :)

Most is Apukámmal mentünk ki a vízre vasárnap ebéd után azzal a szándékkal, hogy sügeret vagy csukát fogunk minden áron. Sok élő kishallal felszerelkezve (hála a pár héttel ezelőtti napozással egybekötött snecizésemnek) a nád szélén horgonyoztunk le.

Ő erősebb szereléssel, sokkal nagyobb ólommal csukázni próbált, én meg gyakorlatilag úszós szereléssel, csak megfelelő horoggal sügérre indultam. Sajnos a víz elég átlátszó volt, így hamar rájöttem arra, hogy ebből ma inkább fotózás lesz, mint horgászat...

Hogy milyen az élet a Balatonban? Vasárnapi tapasztalataim szerint pont mint egy akváriumban. :) A kép közel 2 m-es vízmélységnél készült. Horgászkörökben tartja magát az a mondás, hogy látott hal nem eszik, én azért még reménykedtem, pedig halat nem is láttam:)

Tihany felé hatalmas köd volt még,

Alsóörs felé azonban már gyönyörű idő kezdett lenni.

Időközben elevezett mellettünk egy villantós csapat is, de ők sem fogtak semmit. Azt mesélték, hogy több csukát is láttak, de nem igazán kaptak a mű kishal után. Érdekes, hogy a környékbeliek tapasztalatai szerint, más tavakkal ellentétben villantózással, műcsalival, halszelettel alig fog valaki csukát vagy sügeret, nálunk az élő hal a nyerő. Minden állatvédőt szeretnék megnyugtatni, hogy ha a hátúszú farokúszóhoz közeli vége alatt tűzzük fel a horogra snecinket, akkor szerencsésen túléli az eredménytelen horgászatot.

Egy ideig kitartóan vártam, elgyönyörködtem a jégmadár párban, akik szintén ott halásztak mellettünk. Szerencsére a napsütésnek, a dupla térdzokninak, a 2 termópulcsinak és a kabátnak hála - bár hozzám képest egy michelin bábu semmi nem volt - nem is fáztam. Aztán hirtelen az úszóm eltűnt, az ilyenkor kötelező hosszabb várakozást követően bevágtam, majd egy jó esetben méretes csukát kezdtem el a csónak felé húzni, aki sajnos időközben leakadt. De sebaj, kishal van bőven, csetelésre alkalmas barátból sincs hiány, így még vártunk egy darabig, hátha visszajön őkelme. A csuka sajnos többet nem jelentkezett, azonban újból valami elkezdte piszkálni az úszómat. Ebből biztosan tudtam, hogy kis méretű sügérrel van dolgom. Egyszer csak lehúzta az úszómat épphogy a vízfelszín alá. Megint vártam, hogy minél biztosabb legyen a kapás, bevágtam, de azonnal vége is lett. Sajnos kis sügereknél gyakran előfordul, hogy a kishalat csak kb a feléig tudják bekapni, de olyan erősen húzzák utána, hogy olyan mintha kapás lenne, közben erről igazából szó sincs. Egyre kisebb reménnyel újból bedobtam, közben szinte be is sötétedett, de előtte még egy gyönyörű naplementében lehetett részünk.

majd végre egy szép kapás, és megfogtam őt:)

A képen egy A4-es papíron fekszik az egyetlen zsákmányunk, így érzékelhető a mérete is. Jelentem paprikás lisztben forgatva, olajban kisütve nagyon finom volt! :) Remélem a következő hétvégén több szerencsénk lesz. Kedves horgásztársak, kívánom mindenkinek, hogy görbüljön a bot!

Aki pedig szeretné még jobban megismerni a felszín alatti balatont, annak ajánlom ezt a blogbejegyzésünket! Aki pedig a halakat szeretné jobban megismerni, annak ajánlom a balatonfüredi Bodorkát, ahol 18 akvárium segítségével csodálhatjuk meg a Balaton élővilágát.