Valamelyik nap a neten keresgéltem és örömmel olvastam, hogy a többek által ismert balatoni legendákon kívül még mennyi kedves történet fűzödik a Magyar tengerhez. Ezentúl hetente egyet közzéteszünk itt a blogon is. A hűvös, sötét estéken egy forró tea mellett reméljük szívesen olvassátok őket.

Jöjjön az első, a Balaton születése

A legenda szerint a történelem előtti időkben valaha óriások lakták be a tájat, amit a Jóisten is örömében teremtett. A Badacsony tágas fennsíkján élte mindennapjait Balaton, az utolsó óriás lányával, Haláppal.

Jó viszonyban voltak a hegy lábán elő emberekkel, Halápnak játszótársa is akadt közöttük. A fiatal emberleány azonban gyorsan felcseperedett és végleg elhagyta óriás játszópajtását. Halápot hamar elemésztette a bánat, amit az egyedüllét miatt érzett.

Miközben Balaton leánya síremlékét építette egy nagy kőre lelt. Emlékezett rá, hogy valaha réges-régen ez a kő a sellők oltára volt. Amint megemelte, elveszítette egyensúlyát, és a súlyos teher maga alá temette. Az elmozdított kő alól víz tört föl és csak folyt megállíthatatlanul. Míg egy napon az emberek arra ébredtek, hogy a hegy lába előtt szelíden hullámzó tó ringatja lágyan a Nap sugarait.

A nagy vizet azóta is Balatonnak hívják.

A legendának van egy másik változata is.

Sokmillió éve történt, hogy a Föld szelleme szerelemre lobbant a Balaton helyén hömpölygő tenger úrnője iránt. Az isten heves vágyakozásában színpompás tűzijátékkal próbálta elkápráztatni őt. Felszaggatta a földet, és erejét fitogtatva hatalmas bazaltsziklákat dobált a magasba. Az óriás kövek égzengető robajjal zuhantak a földre. A környék minden egyes szikla súlya alatt megrázkódott. Az istennő, mivel fiatal volt még és szerelem dolgában tapasztalatlan, szűzies félénkséggel figyelte a látványos bemutatót. Ám a föld szellemének vágyakozása egyre vadabb és szenvedélyesebb lett, s az istennő reszketni kezdett a félelemtől. Jól ismerte tengerének minden zegét-zugát, és félelmében a mai Balaton közepén húzódó barlangba menekült. Amint a föld szelleme észrevette, hogy szerelme eltűnt, keresni kezdte őt.

Még a tenger vizét is felszippantotta, hogy az istennő nyomára bukkanjon. Mivel ekkor sem találta meg, rettentően bánatos lett, és bánatában a földre rogyott. Belesüppedt a földbe, s hosszú testének nyoma megmaradt. A zuhanás betemette az istennő rejtekének bejáratát, amin csak egy szűk nyílás maradt, épp akkora, hogy a szerencsétlenül járt istennő könnyei kibuggyantak rajta. Az ő forró könnyeiből lett a Balaton vize. Az ő könnyei törnek elő az egykori vulkánok után maradt kráterek mélyéről. A föld szellemének erejét, szerelmének szenvedélyét is ez táplálja, s az egykori színpompás tűzijáték helyén magasodó hegyek oldalán érlelődő szőlő nedvében kel új életre. Innen a környék boraiban rejlő tüzes szenvedély és visszafogott selymesség. A szerencsétlenül járt istennő könnyeinek íze a föld szellemének szenvedélyével és erejével keveredik bennük.

Az utazó, aki e hajdani legenda földjére lép, belekósthat a szenvedély, az ártatlanság, a tiszta, gyermeki öröm, de a tengermély bánat ízébe is. Az érzelmek kimeríthetetlen gazdagsága egyetlen este során megérinthet mindenkit, aki e tájra látogat. Elég, ha egy szabad nyári estén kedvesünkkel részt veszünk egy néptánc bemutatón, bórkostlón vagy népdal esten, esetleg felkeressük valamelyik környékbeli templomot, és a jóleső hűvösben orgonamuzsikát hallgatunk, netán belevetjük magunkat a számtalan nyári fesztivál közül az egyik forgatagába, és hagyjuk, hogy magával ragadjon a tánc, a zene lendülete.

A sorozat második részét, a Balatoni bőség legendáját is olvassátok el!

Tudtátok, hogy a Balatonnál élt egy 24 fejű sárkány is? Ha nem akkor olvasd el ezt a legendát is.