Még ma is borzongva mennek keresztül Balatonederics külterületén, a 71-es úton azok, akik ismerik a tóra páratlan kilátással bíró (alsó és felső) „fekete kastélyok” hátborzongató történetét. A kastélyok egykori tulajdonosa a Nedecről származó Nedeczky-család volt, akik a 18. század első felében szereztek a környéken és Edericsen birtokokat.

A felső kastélyt Nedeczky Jenő emeltette, s a hagyomány szerint ő maga is tervezte 1880-1881 körül. Az épületet lejtős terepre húzták, egyemeletes tömbjéből az oldalhomlokzat háromszintes tornya emelkedik ki, ezek ablakaiból a Balaton fényes sziluettje látható. A romantikus hangulatot a park hatalmas fái egykor még festőibbé tették. A család korábbi lakhelye, a délebbre fekvő, kevésbé reprezentatív alsó kastély már kicsinek számított, az új rezidencia felépülését egy esküvő is sürgette: Nedeczky Jenő 1881. február 26-án vette el unokahúgát, Nedeczky Emmát és a pár már ebbe az épületbe költözött. A korabeli térképeken jól látható, hogy a jelenleg ismert kastély tömbje és parkja megegyezik az eredeti kialakítással. S bár a kastélyokban lakók tragikus sorsa is adhatta az okot arra, hogy a szájhagyományban a „fekete” jelzővel illessék a rezidenciákat, az igazsághoz talán az áll közelebb, hogy az épületek ajtóit és ablakait feketére festették, s innen ered az elnevezés.

A leányágon Deák Ferenc vérrokonságához tartozó Nedeczky Jenő lázadó alkatú ember volt, többször fellépett az abszolutizmus ellen. 1864. március 15-én azért hurcolták el kastélyából, mert korábban egy álarcosbálon, amelyen Albrecht főherceg is jelen volt, elkergette a német zenekart, amely az osztrák császári himnuszt kezdte el játszani. A vád szerint Nedeczky egy Habsburg-ellenes összeesküvésben is részt vett, noha az épületben tartott házkutatáskor nem sok „forradalmi tárgyat” tudtak lefoglalni. A kevés bizonyíték miatt a nemes úr már júliusban kiszabadult a fogdából és részt vett a máig híres füredi Anna-bálon. (Ellenben testvérét, Nedeczky Istvánt 20 évi börtönre ítélték, s ő csak Deák közbenjárására kapott amnesztiát.) Az idősödő császárellenes földbirtokos a gyógyíthatatlan betegségével szemben még tehetetlenebb volt, így 1914-ben, 74. születésnapján öngyilkosságot követett el a kastélyában. Amely épület nem sokkal korábban viszont egy kegyetlen gyilkosság helyszíne is volt: 1912 nyarán egy féltékeny helybeli gulyás ott ölte meg szeretőjét, a család szakácsnőjét.