Csobánc, romosan is büszkén!

2014. augusztus 27. 14:05 - BALATON | NÓRI

  Csobánc3.jpg

Az idei nyáron nem meglepő módon, a szabadságom utolsó napjaira az idő újból elromlott, így egyik nap a fürdés helyett inkább Csobánc Várának bevétele lett a program.

A várat Gyulakeszi felől közelítettük meg, a Várhoz vezető utat nem igazán jelzi semmi, de ha a templom melletti utcán bekanyarodunk, és azon teljesen végig megyünk, akkor már látható a parkoló. A kocsit érdemes itt letenni, mert utána már csak igazi terepjáróval (és nem a városi közlekedésben a padkán történő könnyebb parkolás érdekében megvásárolt autókkal) lehet csak tovább menni. A parkolóból a várra felnézve a következő kép fogadott:

Csobánc1.jpg
A néha-néha előbukkanó nap okozta, szerintem legalább 150%-os páratartalom miatt újból felmerült a balatoni fürdés gondolata, de ezt gyorsan félresöpörve elindultunk felfelé a hegyen. Az elején elég rossz állapotú, a szőlők között vezető úton haladtunk, majd egy igen barátságos borosgazda pincéje után (úgy döntöttünk, hogy visszafelé majd egy itteni rövid pihenő lesz a jutalom…) elkezdett egyre jobban emelkedni a hegyoldal és az út is inkább ösvénnyé alakult. Egy régi épület – állítólag kápolna volt valaha – után már fák közé értünk, ahol egy még meredekebb kaptató következett. Ekkor kezdtük el csak igazán csodálni a várépítőket…

A várat egyébként 1250 körül alapították, Kinizsi Pál parancsára építették át erődítménnyé. A 17. század második feléig a Rátót nembeli Gyulaffy család tulajdona volt, és egyik török ostrom sem tudta bevenni. 1709-ben került ismét császári kézbe a vár, ekkor kezdődött meg robbantásos rombolása. Feltárására 1953-ban indultak meg régészeti, feltárási kutatások. A vár felújítása, karbantartása érdekében egy helybeli baráti társaság létrehozta a Csobánc Váráért Alapítványt 2003 májusában, akik azóta sokat tettek a Vár fennmaradásáért.

Amikor már végképp úgy éreztem, hogy nem ártana egy kicsit megpihenni, okostelefonom segítségével kerestem meg a vár fent leírt történetét – milyen szerencse, hogy a 21. században élünk. :) E rövid kis cseles megálló után végre felértünk a Várhoz. Bár el kell ismernem, hogy már útközben is fantasztikus volt a panoráma, ami fentről fogadott, az minden képzeletet felülmúlt. Egy kis ízelítő belőle: 

Csobánc2.jpg 
Visszafelé megálltunk némi szomjoltás céljából a már említett barátságos borosgazdánál, nem is bántuk meg… Illetve én igen, mert nekem jutott a hazafelé történő vezetés száraz torokkal… :) De megfogadtam, hogy visszatérek ide – és akkor más lesz a sofőr. ;)

A Vár sajnos eléggé romos, bár a még álló várfalakat rendben tartják, több információs tábla is található a várban, amelyek segítségével megismerhetjük hazánk történelmének e példamutató helyszínét. A kirándulás során egyébként újból rájöttem arra, hogy aki a várakat szereti, rossz ember nem lehet! Sehol egy eldobott szemét, ellenben sok a túrázó és természetesen jó kirándulók módjára mindenki köszönt a szembejövőknek. Részben emiatt is csodálatos helyszín Csobánc vára, bátran ajánlom mindenkinek egy késő nyári, kora őszi túrázáshoz.
 
Csobánc4.jpg

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://itthonabalatonon.blog.hu/api/trackback/id/tr26640953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása