A hétvégén ellátogattam Zalaszabarra a Zobori Kalandozooba. Már több ismerősömtől is hallottam, hogy fantasztikus élmény az ott töltött idő kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Természetesen az ember ilyenkor csak bólogat, de amíg nem érzi a saját bőrén, addig nem hiszi el. Csúsztam, másztam, állatot simogattam, sikongattam, pörögtem és nagyon jól szórakoztam!

Első utam a hófánkok felé vezetett, mert úgy éreztem, hogy onnan lehet fokozatosan növelni az adrenalin szintet a szervezetemben. Aztán megláttam a huppanós, csúszós pályát és éreztem, hogy rögtön a közepébe vágtam. Lecsúsztam a legkanyargósabb pályán kezdésként. Én nem tudom, hogy bárki képes-e egyenesen végigmenni, de én valahogy végigpörögtem az egészet, aztán egyszer csak a végére értem. Először hatalmas szemekkel pislogtam, hogy mi tulajdonképpen mi történt, de a következő csúszásokat már nagyon élveztem és közben jó volt hallgatni a lelkes gyerekzsivajt is. 

Miután kicsúszkáltam magam a hófánkokkal úgy döntöttem, hogy bejárom kicsit a kalandpark területét. Leragadtam az állatsimogatóban. Teljesen meglepett, hogy Zala megye erdejeiben abszolút nem őshonos szurikátával találkoztam, illetve sok apró pelyhes nyuszikát is láttam. Mindezek ellenére be kell vallanom, hogy a kedvencem Röd Bull volt a tehén. Fantasztikus humorérzék. És ha már itt tartunk, akkor az Apamegőrző gondolata egy külön jópofa ötlet. Bár én máshol is láttam elvétve pihenő apukákat.

Ezt követően a 4D moziterembe látogattam. Még sosem voltam ilyen moziban, és igazából, amikor beültem bele sem gondoltam, hogy mitől lesz 4D a moziélmény. Amikor becsatoltak egy székbe, akkor már kapisgáltam a dolgot, de amikor elkezdett forogni, pörögni, fújni, locsolni, csipkedni és közben lihegett egy T-Rex az arcomba, akkor értettem meg mindent igazából. Egyszerre volt félelmetes és ijesztő! 

Kissé kótyagosan, de elindultam a drótkötélpálya felé. Ott teljes menetfelszerelésbe öltöztettek és a lelkemre kötötték, hogy egy karabiner mindig legyen felcsatolva valahova. Kissé megijedtem a magasban a széltől kissé himbálódzó pályától, de úgy éreztem itt az ideje leküzdenem a félelmeimet és Tarzanként végigjárom az akadályokat. Így is tettem! Világmegvető bátorság! Fantasztikus szembenézni a benned lévő kis akadályokkal, amelyeket képes vagy leküzdeni kézzel fogható akadályokon, mint például egy magasban lévő függőhídon való átkelés.

"Ha már csúszással kezdődött, akkor csúszással is záródjon a nap!" - gondoltam. Bementem hát a rossz idő esetén is tökéletesen működő fedett csúszdarészbe, ahol a cipőmet egyből ledobva ugrottam a startvonalhoz. Aztán egy kicsit meghökkentem, hogy szabadeséses csúszdák vannak, de amikor megláttam, hogy a végén színes labdák közé érkezem már egyáltalán nem érdekelt az odaút. Láthatóan más is így volt ezzel: a legdurvább szabadeséses csúszdán csak úgy potyogtak lefele a kislányok, és - mint akiket futószalag visz -, már mentek is vissza még egy körre. Apropó, ezt a futószalagon haladást a hófánkos részen azért ki lehet próbálni!

Felsorolni is nehéz, hogy mennyi mindent lehet csinálni a Kis-Balatontól egy köpésre. A gyerekek szaladgálnak egyik csúszdától a másikig, miközben a szülők kifújva magukat nézik a mögöttük elterülő csodás panorámát. Ez a világ legszebb helyen lévő óriás játszótere!