Az a különös eset fordult elő, hogy kivételesen nem én ihlettem meg a többieket, hanem fordítva. Nati tegnapi dörgicsés élménybeszámolója után ugyanis eszembe jutott, hogy én is jártam arra az ősszel. És csodálatos volt!

Szeptember végén, az egyik hétvégén történt, hogy meghívtam a szüleimet pár nap kikapcsolódásra. Mondtam nekik, ne törődjenek semmivel, csak jöjjenek el, a programot én intézem. Akkor tartották a füredi Reformkori Sétát, így viszonylag egyszerű volt kitalálni mit csináljunk szombaton. Vasárnap viszont mindenképpen el akartam vinni őket kirándulni valamerre. Beültettem őket az autóba és mondtam nekik, hogy meglepetés helyre viszem őket. Ez igaz is volt, mert még én sem tudtam hová megyünk. :-)

De nem is nagyon érdekelt, térkép és tájoló volt nálam, a Nap gyönyörűen sütött, ennél több nem is kellett. Végül Dörgicsén kötöttünk ki. Még sosem jártam arra. Az autót a falu központjában hagytuk, megnéztem a térképem, hogy merre lehet itt menni és elindultunk.

Rövid, pár perces séta után a település dél-keleti oldalán lyukadtunk ki egy dombtetőn, ahol két meglepetés is fogadott bennünket. Először egy templomrom ötlött szemünk elé, mely méreteivel és korával nyűgözött le bennünket. Ez volt az alsódörgicsei templomrom a maga 22 méteres oromfalával és az ezen látható 2 eredeti, XIII. századi ikerablakával. Mindannyian elhűlve álmélkodtunk rajta, hogy hogyan kerülhetett ide ez az egykor impozáns építmény ennek a pici falunak a határába.

Aztán a megfordultunk. A második meglepetés ekkor ért minket. Olyan panoráma fogadott bennünket, amire gondolni sem mertünk. A Balaton teljes északi partja tárult elénk a Tihanyi-félszigettől egészen Badacsonyig. És mivel 4-5 kilométerrel távolabb és némileg magasabban is voltunk a partnál, jól láthattuk a teljes Balaton-felvidék szerkezetét is: hogyan bújnak meg a falvak egy-egy völgyben vagy domboldalban, merre vezetnek utak a Balatonhoz és hol találhatók gondosan rendezett szőlőültetvények a környéken. Bámulatos látvány volt.

Alig tudtunk tovább indulni, pedig akkor még csak néhány perces túrát tettünk. Végül rászántuk magunkat, s a falut keleti irányból megkerülve vettük célba következő állomásunkat a felsődörgicsei templomromot. Ez – a korábban látottal ellentétben – nem méreteivel nyűgözött le bennünket, hanem kialakításával. Építése a XI. századra tehető, valószínűleg a környék első temploma lehetett. Egy egyhajós román kori templomról beszélünk – legalábbis eredetileg az volt. Aztán valószínűleg a gyülekezet kinőtte, mert kibővítették, ráadásul nem akárhogyan: a meglévő hajó mellé közvetlenül építettek még egyet. Olyan mintha tükrözték volna a templomot. Nagyon szépen rendben van tartva, könnyen észrevehető, meddig maradtak meg az eredeti romok és honnantól láthatunk restaurációs elemeket, igazán tanulságos végigböngészni az épületet.

E két megálló után folytattuk túránkat, s bár a térkép jelölt még egy templomromot valamint egy római kori hidat is a közelben, a kirándulók átlagéletkorára és teherbíró képességükre való tekintettel ezeket már nem vettük irányba. :-) Helyette egy kisebb kanyarral visszafordultunk Dörgicse felé. Eltévedni nem tudtunk, hiszen folyamatosan szemünk előtt magasodott a korábban meglátogatott alsódörgicsei templomrom csúcsa és a Balaton csillogó felszíne. Utunkat végig szőlőültetvények szegélyezték, s a barátságos környék képét igazolandó ezekhez gyakran nem tartozott kerítés, így lehetőségünk volt egy-egy fürtöt megkóstolni, szigorúan minőségellenőrzés céljából. :-) Így történhetett meg, hogy mire visszaértünk az autóhoz, már egyikőnk sem volt éhes, csupán a kellemes fáradtság zsibbasztó érzése telepedett ránk.