A címben szereplő mondat könnyen ismerős lehet bárkinek, aki hülyült már együtt baráti társasággal (főleg, ha esetleg némi italozás is társult ehhez). Ilyenkor jobbnál jobb ötletek születnek az illetők rátermettségének megállapítására, s az unalmas percek tartalmas eltöltésére. Aztán beállítottságtól és lelkiállapottól függően érkeznek a kontramondatok: „Micsoda? Fogadjunk…”

Innentől pedig nincs megállás, érkeznek a többiek, akik nem akarnak kimaradni a buliból, különféle rituálékat találnak ki, hogy csak akkor érvényes a fogadás: „ha kezet fogtok és elvágjuk, isztok egymás poharából, puszival pecsételitek meg, stb.” Ezt követően pedig lélegzetvisszafojtva figyeli mindenki, hogy az áldozat vajon teljesíti-e a kitűzött célt.

Néha azonban az ilyen ötletek jól sülnek el (persze, ez a ritkábbik eset :-)). Így történt ez 1880 nyarán is, amikor Szekrényesi Kálmán katonatiszt azt találta ki, hogy ő bizony bármekkora európai tavat képes átúszni. Bármekkorát? Kizárt. Fogadjunk. Fogadjunk.

Fogadtak. Átúszta. Mégpedig a Balaton Siófok és Balatonfüred közötti 14 kilométeres szakaszát, ezzel óriási elismerést és pénzt nyerve magának. Az ötletből aztán mozgalom lett, s évről évre egyre többen csatlakoznak a kezdeményezéshez. A kezdeti időkben még lassabban gyarapodott a résztvevők száma köszönhetően a nagyon hosszú távnak, de mióta Révfülöp és Balatonboglár között rendezik az átúszást, rohamosan nő a lelkes próbálkozók száma, tavaly, több mint tízezren értek célba.

Idén is legalább ekkora érdeklődésre számítanak a rendezők, bár az esemény dátuma még kérdéses. Eredetileg július 6-ára tervezték az átúszást, de az időjárás még nem biztos, hogy alkalmas lesz rá, s akkor valószínűleg csúszni fog pár hetet. Erről a végső döntés holnap születik meg, addig is tessék edzeni! Aztán fogadjunk…