Emlékhelyek a Balaton régióban
November első napján halottainkra emlékezünk, virágot viszünk a temetőbe, mécsest gyújtunk a sírokon. Útra kelünk, és akaratlanul is új vidékeket fedezünk fel, megcsodáljuk az országutak menti sírkertek szomorú, de ugyanakkor megható látványát.
Érdemes megállni egy-egy temetőben, hiszen egykor élt híres emberek előtt tiszteleghetünk – gondolatainkban megelevenedhet egy kicsit a múlt, felidéződnek az olvasmányok, könyvélmények.
A Balaton régióban sok helyen emlékezhetünk nagyjainkra, elődeinkre:
Balatonakarattyán találjuk Rákóczi fájának csonkját. A hatalmas szilfamatuzsálem sajnos 1969 óta halott, csak a csonkja látható. A néphagyomány szerint hozzákötötte Rákóczi fejedelem a lovát – ma már csak a csonkja látható, illetve egy emléktábla. Az egykori hatalmas szilfa valamikor a megyehatárt is jelölte.
Történelmi tény, hogy a Haza Bölcse, Deák Ferenc több alkalommal tett látogatást a balatonedericsi és környékbeli rokonságánál és ismerőseinél. Egyesek tudni vélik, hogy az edericsi iskola udvarán ma is áll az a fa, amelynek árnyékában egykor Deák Ferenc is üldögélt.
A legtöbb emlékfát Balatonfüreden, a Tagore sétány övezte Emlékfa-parkban találjuk.
Balatonudvariban az országút mellett találjuk a védetté nyilvánított, szív alakú sírköveiről, és az ehhez fűződő legendáról híres temetőt. Csaknem ötven, fehér mészkőből faragott sírkövet láthatunk itt, valamennyi a XIX. század első felében készült.
Ilyenkor is aktívan - Temetői séták
A Balaton északi partján, Balatonkenesén a vasútállomásról indulva a sárga jelzésű, egyre emelkedő gyalogúton érjük el a temetőt. Kenese két poétája, Soós Lajos (1856-1902) és a parasztköltő Csizmadia Károly sírjának közelében megnézhetjük a Balaton-vidék legnagyobb német katonai temetőjét.
Balatonfüreden, az arácsi ótemető utcáját a temetőben nyugvó Lóczy Lajosról, a magyar földtan és a Balaton-kutatás legnagyobb alakjáról nevezték el. Találunk itt több szép sírkövet is. Ezek közül figyelemre méltó az a sírkő, amely a magyar színművészet "szép csillagának", az 1864-ben, 21 éves korában elhunyt Szőllősi Ninának az emlékét őrzi.
Balatonudvariban az országút mellett találjuk a védetté nyilvánított, szív alakú sírköveiről, és az ehhez fűződő legendáról híres temetőt. Csaknem ötven, fehér mészkőből faragott sírkövet láthatunk itt, valamennyi a XIX. század első felében készült.
Badacsonytomajon is érdemes rövid kitérőt tennünk: a faluból a piros turistajelzést követve érjük el a temetőt, amelyben Egry József, a Balaton nagy festője is nyugszik. Síremlékét Borsos Miklós szobrászművész készítette badacsonyi bazaltból.
A keszthelyi Szent Miklós-temető az 1770-es évektől szolgál a keszthelyiek örök nyughelyéül. Ma már csak ritkán temetnek ide. Középső része - ahol sok híres keszthelyi személyiség, illetve család díszes síremléke található - műemléki védelem alatt áll. Déli végében található a Festetics család XIX. században emelt eklektikus, neoklasszicista mauzóleuma.
Az ünnephez - Kosztolányi Dezső: Milyen sötét-sötét a Balaton
Milyen sötét-sötét a Balaton,
s a nyár után hogy véreznek a fák.
Tündér Tihany, felelsz-e énnekem,
ha azt mondom még egyszer: ifjuság?
Nem szól a visszhang és szivem se szól,
csak ők kacagnak még, a gyerekek.
Trillás örömük az eget veri,
én hallgatom, de már nem nevetek.
Esőköpeny lóg fáradt vállamon,
a lábaimnál targally és göröngy.
A gyógyszalonba sápadt nő figyel
a gyertyalángnál és a foga gyöngy.
Ábrándozik lehangolt zongorán,
múlt bánatánál csöndesen időz.
Egy hangot üt meg. Újra megüti.
Elsápadok. Azt mondja, itt az ősz.