A tegnapi könyvajánló után ma is kaptam egy kis segítséget a blogoláshoz, Kati osztotta meg hétvégi élményeit velem, s ezáltal Veletek is, fogadjátok sok szeretettel:

"Ezzel a címmel fogadott Badacsony honlapja, amikor hétvégi kirándulásunk úticéljáról próbáltam többet megtudni az Interneten. Elgondolkodtam ezen a szlogenen: „Bazaltkoszorús Király”… Vajon milyen látvány tárult a szerző elé, amikor ez a kifejezés jutott eszébe? Számos festő festette vászonra, még több író és költő vetette papírra azt az érzést, amit kiváltott belőle ez a csodálatos képződmény. Mindenki mást lát benne és másért szereti.

Most már kétségem sem volt, nekünk is meg kell néznünk a Bazaltkoszorús Királyt.

Beültünk az autóba és nem egészen egy óra múlva leparkoltunk a hegy lábánál. Csodálatos őszi hétvége volt. Különleges érzés volt sétálni a rómaiak által épített stratégiai fontosságú hadiúton. Igaz, ma aszfalt fedi, és semmi nem emlékeztet az utca nevén (Római út) kívül az ókori időkre, mégis van egy különleges bája a kőfal szegélyezte, kanyargó útnak.

A hegyre vezető Szegedy Róza út végén van egy parkoló, a kényelmesebbek ott is megállhatnak, megspórolva maguknak egy kis emelkedőt, de megéri már ezzel a sétával ráhangolódni a Badacsony meghódítására.

Az első megálló a Rózsa-kő, amely egy, a hegyoldalról lehasadt bazaltkő. Valószínűleg Kisfaludy Sándor Rózájáról kapta a nevét, amelyet 1886-ban be is véstek a szikla oldalába. A néphit fontos szerepet adott a kőnek: a hagyomány szerint, ha egy fiú és egy leány a Balatonnak hátat fordítva leül rá, még abban az esztendőben jegyesek lesznek, sőt, elég, ha a kedveséért sóhajtó leány ül rá, szerelmük ez esetben is beteljesedik.

Innen kelet felé indultunk tovább. Több megállással, lazább tempóval könnyedén vettük a hegyoldal és a bazaltlépcsők akadályát. Kiépített pihenőhelyek, jó kitáblázottság könnyítette utunkat. A fennsíkra érve laza sétával értük el a várva várt kilátót, amely felújításáról eddig csak újságokban olvastunk. Hihetetlenül impozáns építmény. Alulról nézve monumentálisnak tűnik ez a csodás fa és fém építmény, mégsem tájidegen. Három emelet magasról csodálhatjuk meg a panorámát. Mennyivel másabb magasból csodálni a tanúhegyeket... A tájékozódást segítik a kihelyezett térképek, amelyek jelölik a települések, hegyek, völgyek neveit. A lassan lemenő nap hídja és a párába burkolózott túlpart tengerré varázsolta előttünk terülő Balaton látványát. A magyar tengerré!

A hosszas nézelődés és egy kis pihenő után a 400 méter magasan található Ranolder-kereszt felé vettük az utunkat, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a nyugatra fekvő hegyekre. A Bujdosók lépcsőjén mentünk le a hegyről, amely összesen 464, bazalt kőből faragott lépcsőfokból áll. A nehéz utat pihenők könnyítik, amelyeket a kuruc kor nevezetes személyeiről Bercsényi Miklós, Mikes Kelemen, Cinka Panna, stb. neveztek el. Az út mellett magasodó bazaltoszlopok és lábuknál elterülő bazaltkő folyamok eszünkbe juttatták milyen kicsik is vagyunk mi és micsoda ereje van a természetnek.

A közel négy órás túránk után megérdemelten ültünk be a legközelebbi borozóba, ahol megkóstolhattuk a híres borokat. Kissé fáradtan, de elégedetten néztünk fel a hegytetőre. Elmerengtem, minek nevezném ezt a hegyet, amely olyan büszkén emelkedik fölénk. Ezer kép, ezer szó jutott eszembe, de nem találtam olyant, amely magába foglalná mindazt, amit a Badacsony jelent, így ezt meghagyom a festőknek, költőknek és íróknak, én pedig csak némán csodálom..."