A Keszthelyi-hegység különleges élővilágáról már többször megemlékeztem, legutóbb itt, most azonban szeretném megmutatni a talán legizgalmasabb programot. Egy barlangba leereszkedni mindig kalandos. A sötétség, a különös zajok, mind-mind egyszerre ijesztőek és izgalmasak, de ha ezt még megfejelik érdekes természeti látnivalók is, annál többet kívánni sem lehetne. Pontosan ilyen a Balatonederics közelében található Csodabogyós-barlang. Immár több mint 10 éve merészkedhetünk le a 200 millió éves triász-kori kőzetek közé, hogy megtekintsük a világviszonylatban is egyedülálló edericsi mészkövet.
A barlang Magyarország 8. leghosszabb barlangja, a tengerszint felett 400 méterrel található, s már az odavezető út is regénybe illő. A Pele apó-tanösvényen – mely nevét Hermann Ottóról kapta – elindulva haladhatunk felfelé, s út közben táblák segítségével megismerhetjük a környék növényeit, állatait. Ha szerencsénk van, megkóstolhatjuk a somot és találkozhatunk a barlang névadó növényével, a szúrós csodabogyóval, mely Magyarországon csak itt és a Mecsekben él (a két terület éghajlata nagyon hasonló).
A bő háromnegyedórás gyalogtúra egybe kovácsolja annyira a résztvevőket, hogy a barlangba már csapatként tudjanak leereszkedni – és ez elengedhetetlen, mert a föld alatt sokat érhet társaink segítsége. A barlang 145 méter 
mélyre nyúlik lefelé, ennek nagyjából egyharmadát barangolhatjuk be az alaptúra keretein belül, az extrém vonalakon pedig majdnem a kétharmad ez a szám. Amellett, hogy a barlangászat izgalmaiba belekóstolhatunk, milyen fejlámpa fénye mellett csúszni-mászni, húzódzkodni, természeti kincseket is szemügyre vehetünk testközelből – szó szerint, hiszen néhány cseppkő mellett közvetlen közel haladunk el, sőt helyenként vigyáznunk is kell, le ne törjük őket. Eközben úgy érezhetjük magunkat, mint Gombóc Artúr egy csokoládé boltban: van függőcseppkő, állócseppkő, toronycseppkő, cseppkőlefolyás és cseppkő cseppkő. Némelyiknek neve is van, a „Lányok örömének” formáját mindenki képzelje maga elé, az „Oltár” előtt valódi esküvőt is tartottak már, de létezik Meseország és Függőkert, valamint a Szülőlyukon két ízben is áthaladhatunk…
A másfél órás alaptúrához a barlangi felszerelés (overall, sisak, fejlámpa) biztosított, lábbeliről és réteges ruházatról nekünk kell gondoskodni. Nem kell megijednie senkinek, a programon könnyedén részt vehet bárki körülbelül 2 méteres magasságig és 100 kg testsúlyig, nem fog beragadni sehol. További jó hír, hogy a barlang hőmérséklete évszaktól függetlenül állandó, 10-12 C° körüli, így nyáron hűsölni, télen kissé melegedni lehet a kirándulás során. Érdekesség egyébként, hogy így fedezték fel a ’80-as években eredetileg a barlangot: télen meleg levegő áramlott ki belőle, így a környező részeken a hó elolvadt, ami feltűnt a természetjáró szakembereknek. Azóta is folyamatosan kutatják a járatokat, s kitűzött cél, hogy a most publikus szakaszok és az elsőként felfedezett, de egyelőre még nem látogatható Széllik-barlang között kapcsolatot találjanak, s az átjárhatóság megoldott legyen. A barlang egyénileg nem látogatható, csak és kizárólag Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakvezetőinek segítségével szervezett túrák keretein belül, melyek időpontjáról, valamint további hasznos információkról itt lehet tájékozódni.
A Hegykirálynő, a Barlangi Kettyók és Karota, a répa legendája
Balatonedericsen, a Csodabogyós-barlangról él egy legenda a barlangászok között Hegykirálynő földalatti kincseskamrájáról. Ide rejtette el féltett kincsét, Karotát, a répát. Azért kellett elrejtenie, mert a kinti világban született egy kisegér, aki mindent megrágott és már nem maradt más, csak Karota, a répa. Hegykirálynő tudomást szerzett róla, hogy a kisegérnek a répára fáj a foga, ezért testőreivel, a Barlangi Kettyókkal elfogatta a kisegeret. A Barlangi Kettyók a kisegeret a farkánál fogva fellógatták nem messze vágyódásának tárgyától.
Ez a történet olyan régi, hogy szereplői mára már cseppkővé váltak a Csodabogyós-barlang mélyén. Azonban az egérke testéből a lélek nem tudott teljesen eltávozni, hanem kővé vált testében annak egy kis darabkája bennrekedt. Amikor meghallja ezt a történetet, elszégyelli magát és szemébe könnyek szöknek. A könnycseppek végiggurulnak az arcán egészen az orra hegyéig, ahol egy cseppben ma is csüng tovább. Ez a csepp bizonyítja azt, hogy a történet hiteles. Hegykirálynő arra kérte a barlangászokat, hogy meséljék el mindenkinek ezt a történetet, hogy óvva intsenek mindenkit: Ne rongálják a barlangi cseppköveket, mert eljönnek értük is a Barlangi Kettyók és úgy járnak, mint a kisegér!
