Mi kell egy igazi végvári vitéznek? Visszacsapó íj, lándzsa, dárda, szablya, csatakereszt, pajzs, mellvért... és a Balaton környékén feltétlenül szükséges a jókedv is. Akkor főleg, ha a csatát már nem török, hanem az unalom ellen vívjuk. Szigligeten és Nagyvázsonyba a nyomott hangulatnak semmi esélye, van viszont vitézkedés, móka és gyönyörű kilátás.

Szigliget: szép kilátás, vitézi humor

Hogyan hangzik kecskedudán a Star Wars zenéje? És Beethoven a nyenyerén? A Szigligeti legények nem szolgaian követik a történelemkönyvek leírásait. Az itteni Várjátékok különlegessége, hogy nem rendhagyó történelemórát vagy egyszerű hagyományőrző bemutatót adnak a közönségne. A srácok azt teszik, amit valószínűleg az elődeik is, amikor a tudásokat megmutatták az egyszerű népnek: bohóckodnak, villogtatják az erejüket és szórakoztatják a közönséget. A korhű viccek jól megférnek a modern poénok mellett.

A csapat a tikkasztó melegben is történelmi hűségű viseletben áll a színpadon - ez sokszor több réteg ruhát, fémet, gyapjút jelent. Egy sisak súlya 7-8 kiló körül van, a teljes viselet még 25-30 kiló körül mozog. Nem csoda, hogy a kardok készítésénél már inkább a minél könnyedebb kiképzésre törekedtek, hogy a vitéz ne fáradjon el a csatában.

A Szigligeti várban kis számú legénység teljesített szolgálatot. A vitézek feladata nem csak az volt, hogy mindig készen álljanak egy-egy ostromra és ütközetre, jórészt az ő dolguk volt a vár karbantartása is - ha nem az ellenség, akkor hó vagy a villámlás rongálta meg az épületeket. A vár környékét mocsár borította, így az ostromlóknak először ezzel a természetes védelemmel kellett megküzdeniük. Viszont pont a mocsár miatt, a vár nem is számított az igazán kiemelkedő erősségek közé: a krónikák feljegyezték, hogy az itt szolgáló vitézek sokszor évekig nem kaptak zsoldot - így aztán némi "keresetkiegészítés" reményében rendszeresen fosztogattak a környéken.

A vár fekvése a modern korban viszont nagyon szerencsés. Az oromról csodálatos kilátás nyílik a Balatonra, a Badacsonyra és a környék falvaira is. A várhoz autóval is fel lehet hajtani, a fent található színpadhoz és istállókhoz egy könnyed emelkedőn jutunk fel és aki nem ijed meg egy kis lépcsőmászástól, az végigjárhatja a tornyok maradványait is.

Odabent nem csak rendszeres, mindig kicsit másmilyen fegyveres bemutató várja a látogatókat, de különleges, interaktív kiállítást is láthatunk a várbéliek mindennapjairól.

Nagyvázsony: apródavatás és vidám

Ha kecvet kaptunk a vitézkedéshez, akkor irány Kinizsi Pál vára! Igen, azé a Kinizsi Pálé, akiről az általános iskolában is olvashattunk. Az egykori molnárfiú és félelmetes erejű serege nem csak Tatai Sándor regényében, de sok-sok legendában is él. Olyannyira, hogy a híres Nagyvázsonyi várban, kicsit szelídebben ugyan, de most is folyik az apródtoborzás.

A várba érkező gyerekek különböző lovagi próbákon tehetik próbára a rátermettségüket, hogy aztán a képzés során apróddá válhassanak, vagy éppen lovaggá üthessék őket hűségük, szorgalmuk és bátorságuk jutalmaként. A vár vitézei észrevétlenül vezetik be az apródokat a harcos életmód és a történelem titkaiba. Megtanítják nekik, hogyan kell ügyesen bánni a karddal, pontosan lőni az íjjal, messzire hajítani a dárdát. Mindhárom tevékenységet ki lehet próbálni lóhátról is - természetesen képzett segítséggel, biztonságosan.

A várban uralkodó jó hangulatért a ceremóniamester, vagyis Kőrösi Csaba felel. A Veszprémi Petőfi Színház többszörös közönségdíjas művésze rengeteg humorral, sok-sok rímmel, hitelesen vezeti keresztül a vitézi élet megpróbáltatásain a kis Kinizsikből verbuvált sereget. Az itteni látogatás megfoghatóvá és átélhetővé teszi a történelmet, közelebb hozza az ember szívéhez a Balassi-verseket, és újra megtanít csodálni a régi korok dicső hősiet, így például a híres nagyvázsonyi várkapitányt is.