A rekkenő hőségben bizonytalanul vágtam neki a Balaton nyugati csücskének, a Festetics kastélyról, a jó balatoni borokról, a pörgős belvárosról és a megszámlálhatatlan múzeumáról híres Keszthelynek.
Annak ellenére, hogy balatoni lány vagyok, azért még mindig tudott meglepetéseket okozni ez a város. Kezdjük is a legkedvesebbel, Miklós bácsival és a kínai páfrányfenyővel!

1.     A kastélypark titkai

A Festetics kastély 42 hektáros parkjának elképesztő botanikai kínálatát – még pollenallergiával küszködő embertársaimnak is inhalátor kíséretében - meleg szívvel ajánlom, mert pár tüsszentést és szemdörzsölést mindenkinek megér, hogy kicsit visszalépve néhány évszázadot elkapja a hely szelleme.   Nekem folyton az járt a fejemben, hogy milyen lehetett Festetics gróf idejében csipkés napernyőt pörgetve piknikezni a kínai páfrányfenyő lombjai alatt.

Szerencsém is volt, mert a keszthelyi Festetics kastély legendás idegenvezetője, Miklós bácsi volt a kísérőm, aki a nemesi park hatalmas fáinak árnyékában elkalauzolt. Miklós bácsi elmondta, hogy a legnagyobb különbség az angol és a francia stílusú parkok között az, hogy csak az angol kert bokrai közt tudunk párunktól csókot lopni.
Mesélt a kert lakóiról, a már kissé csonkolt 400 éves tölgyfáról, amely a park legöregebb lakója, és a már említett kínai páfrányfenyőről is.  Ez utóbbi különösen fontos lakója a kertnek, Festetics György ugyanis rettentő büszke volt a kínai páfrányfenyőjére.  A gingko fa termése a mai diákok emlékezetjavító csodaszere, de Festetics gróf, erről mit sem tudott akkoriban. Ő azért szerette annyira, mert korábban a szabadkőművesek volt titkos jele a gingko fa levele.

2. Negyedik típusú csokik találkozója

Ha esetleg egyedül érkeznénk Keszthelyre, még mindig ölhetjük csokiba a bánatunkat a Csokizó nevű helyen. Mégpedig nem is akárhogyan, mert az endorfintermelés ezen kellemes formáját olyan csokoládék illusztris társaságban művelhetjük, amelyek nemhogy finomak, de mondjuk, hogy egészségesek is. Egészséges csokoládé… önellentmondásnak tűnik, de a keszthelyi Csokizó gondosan kiválogatott alapanyagaiból készített finomságain cukorbetegek, szója érzékenyek és paleósok is bátran nyammoghatnak.
Az ember kakaóbab majszolás közben is tanul. Ti tudtátok, hogy 20 évet kell arra várni, hogy „leszüretelhessük” a kakaóbabot? Ezenkívül a Csokizóban megkóstolhatjátok a technológiai hiba folytán kialakult új, negyedik típusú csokoládét, a szőke csokit is, ami elképesztően finom!

3. Minden balatoni bor egy helyen

 A kulináris élmények tárháza Keszthelyen itt koránt sem ér véget, mert nem állhatunk tovább egy kiadós borkóstoló nélkül.  Irány a Balatoni Borok Háza!
Azt mondják, a jó borkóstoló útját sok üres üveg szegélyezi. Nos, a Balatoni Borok Házában, több mint ezer palack közül válogathatunk, amelyeket Kreil Vilmos és felesége, Melinda személyesen válogatott és tesztelt. Inkább bízzuk rájuk magunkat.  Közben érdekes anekdotákat is mesélnek a borok eredetéről, családi történeteikről.  A gyorstalpaló sommelier képzés után már csípőből tudom, hogy a konfitált kacsacomb mellé milyen bor dukál. Mindent összevetve pedig nekem a Csendes Dűlő Szőlőbirtok badacsonyi hárslevelűje ízlett a legjobban. Külön tetszett a Csendes Dűlőben, hogy nem markos kezű férfiak, hanem egy édesanya és lánya igazgatja ezt a szőlőbirtokot. 

4. Egy igazi balatoni kajálda, a Paletta Bisztró

Bezerics Dániellel Paletta nevű bisztrójába tényleg kötelező betérni (van neki egy Paletta bisztrója Bogláron is, de most a keszthelyit teszteltem)!  Dániel egy igazi helyi figura, akinek fontos, hfogy lehetőleg helyi termelőktől vásárolja az alapanyagot, és ezért az autója csomagtartójában mindig van egy pár gumicsizma, hogy saját szemével lássa azokat a növényeket, állatokat, amelyek a Paletta vendégeinek tányérjára kerülnek ki a gazdaságokból. A friss halat egy családi vállalkozástól hozza Balatonboglárról, illetve a Keszthelytől 2 km-re fekvő Szentgyörgyvárról. Van saját hentese, aki mindig a legjobb minőségű húsokat kutatja fel. Még azt is megcsinálta, hogy a hamburgerjeiben a New York-i recept alapján készített ketchupot lecserélte egy falusi néni paradicsomszószára, mert az finomabb.  

5. Amazon szálló, avagy a balatoni turizmus hajnala

Az egykori Amazon Szállóban van egy nagyon érdekes kiállítás, ami a régi főúri utazásokat és az akkori utazók praktikáit mutatja be.  A sok interaktív eszköz még női társaim számára is érdekessé teszi a közlekedés történetét. Lényegében megtudhatjuk azt, hogy a balatoni turizmus hajnalán milyen fortélyokat alkalmaztak a nők vészhelyzetekben. A vízhólyagok ellen azt javasolták, hogy nyers tojást öntsünk a cipőbe, amit lehet, egyelőre még nem alkalmazok. De megtudhatjuk azt is, hogyan fér el minden egy kis bőröndben, úgy, hogy mellé odacsaphatjuk a harisnyaszál-szedőnket vagy a herendi étkészletet is, hiszen ha hosszú útra megyünk, bármire szükségünk lehet.

6. Pini kapitány vitorlása  

Pini kapitány vitorlására én nem vittem semmit, csak magamat. Royal Flush nevű hajóján ringatózva a Balaton nyugati partjában gyönyörködtem, az egész Keszthelyi-medencét be lehetett látni.  Pini kapitány, aki egyébként abszolút hihetetlen karakter, azt fejtegette, hogy

„Sok szép hely van a Világon,  de a Balatonnál nincs jobb”. 

Ez az ő személyes világnézete, és e szerint is éli az életét. 

Sőt, szerinte egyáltalán nem úri muri, ha valaki vitorlázni szeretne, és beígérte, hogy az egész Balatont körbe fogjuk vitorlázni. Majd bekormányozta a hajót a keszthelyi partokról a naplementébe.