Hóvirágnézőben a Malomvölgyben

2016. február 10. 16:15 - balaton | peti

hovir.jpg

Natiék megint kirándulni voltak. :-) Kitaláljátok merre mentek? A bejegyzésből kiderül! "Erre a hétvégére is jutott egy „ilyen szép időben vétek itthon maradni” túra: ezúttal a felsőörsi Malomvölgybe vezetett az utunk, megnéztük, hogy nyílnak-e már (na nem a klasszikus táncdalslágerből vett violák, hanem) a hóvirágok.

Kicsit beárnyékolta a tervezett programot, hogy viszonylag későn, 11 óra magasságában döntöttük el, hogy kiugrunk Felsőörsre, tea, szendvics sehol, túracipők a garázsban, gyerekek az udvaron, aztán némi morgolódás után azért én is elkezdtem lelkesedni… Felsőörsön belül a Snétberger Központ felé hajtottunk le a főutcáról (megjegyzem, nagyon jól ki volt táblázva, merre kell menni) és a Malomvölgy felé gurulva konstatáltam azt is, hogy erre felé kell indulnunk akkor is, ha a felsőörsi tansétára támad kedvünk Magyarország első tudományosan feldolgozott földtani alapszelvényén.

A völgy bejáratánál megbúvó, egykori úttörőtáborból átépített tehetséggondozó központ előtti parkolóban álltunk meg, majd a Malomvölgyi tanösvényen indultunk el – térdig érő sárban, de ez persze ilyentájt így természetes. (Elhallgatnám az igazságot, ha nem mondanám el, hogy pillanatokon belül magam előtt láttam a kirándulás után azonnal kimosandó ruhák tömkelegét és a magam elé vizionáltam a cipőtisztítással eltöltendő félórát is, de tudom: valamit valamiért!) Útközben megismerkedhettünk a terület jellegzetes fafajtáinak jeles képviselőivel, és találkoztunk lovasokkal is, akik az almádi Pinkóczi csárdától egy kört tettek meg a Királykút érintésével. Mi is oda készültünk – és látva, hogy a Malomvölgyi sédben hál’ Istennek mennyire bőséges a vízhozam, jó eséllyel reménykedhettünk abban, hogy a népszerű erdei pihenőhelynél, a Királykútnál is találunk vizet. (Egyébként ott, az erdő mélyén elhelyezett tájékoztatótáblákról tudtuk meg, hogy civil összefogás és tiltakozás alakult a helyi vízkészletek védelme érdekében.)

Elhagytuk a tanösvényt és hamarosan rákanyarodtunk a tisztásra becsatlakozó séd mellett futó sárga jelzésre, ezzel pedig megérkeztünk a hóvirágok birodalmába is! Nagyon, de nagyon kellett hegyezni a szemünket, mert inkább hóvirág kezdemények, semmint kinyílt hóvirágok vártak minket a domboldalban, de ez nem vetette vissza a lelkesedésünket, játszani kezdtünk, hogy ki vesz észre több, kis tavaszhirdető leendő-virágocskát – persze a nagylányom győzött, ki más?!

Biztos vagyok benne, hogy egy hét múlva hófehér szőnyeg várja majd a felsőörsi erdőben kirándulókat, érdemes lesz a Szerelmesek hétvégéjén is kilátogatni ide, szerintem igazán romantikus!

No, de visszatérve a kevésbé romantikus, viszont annál inkább kalandos családi kirándulásra, rövid időn belül elértük a felújított kirándulóhelyet és a Királykutat is, ahol a gyerekek mindenáron horgászni akartak a kristálytiszta vízben. Sajnos, inni nem nagyon tudtunk belőle, mert az ivásra alkalmas kútszerkezet nem működött, de Zsófikám ennek ellenére belemerítette a poharát a forrás vízébe és nagyon ízlett neki. Eszegettünk, iszogattunk és nyakunkba vettük a lábunkat, mert egy óra felé járt az idő és várt minket Füreden az ebéd, meg a délutáni alvás. Hazaérve kimentem az udvarunkra és a sziklakertünkben már kinyílott egyetlen (!) hóvirág látványával vigasztalódtam a kicsit rövidre sikerült virágkereső kirándulásunk után, és amikor arra gondoltam, hogy akárhogy is, de nyakunkon a tavasz, elmosolyodtam."

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://itthonabalatonon.blog.hu/api/trackback/id/tr138379684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása