Nagyon-nagyon túra Hidegkútról Vászolyig

2015. április 15. 08:30 - balaton | peti

bazalto2.jpgMegérkezett a jó idő, lehet elővenni a túrabakancsokat és nekivágni egy-egy felfedezőútnak! Nati is így tett, élményeit pedig megosztja Veletek is, fogadjátok szeretettel: "Kiscsaládommal ismét nagy túrát abszolváltunk a hétvégén. Persze, szokás szerint eredetileg csak egy kisebb kirándulásra indultunk, csak hát 17 km lett belőle.

Hidegkúton tettük le az autót – Hidegkút egy kedves kis zsáktelepülés rögtön Balatonfüred felett (bár autóval Tótvázsonyon keresztül lehet megközelíteni). A patakparton parkoltunk le, ahol még mielőtt megtaláltuk volna, el is vesztettük a jelet. Mentünk a magunk feje után, meg persze egy kaptatós földúton és aztán három vadászlessel később, az erdő közepén meg lett a jel, amelynek mentén aztán átkeltünk a Balatonszőlős – Tótvázsony műúton és meg sem álltunk a (Figuláék nagyszerű Sauvignon Blanc-ja kapcsán már ismerős nevű) Nagy Gelláig. A „hegy” csúcs meghódítása – mint általában – jelentős szintkülönbséggel járt, ami teljesítésének következtében együltő helyünkben elfogyasztottuk a vízkészletünk felét, ez később még rosszul jött. A Nagy Gelláról nyugatra elnézve, a messzi távolban feltűnt a dörgicsei kilátó, amelyet meglátva férjem lelkesen felkiáltott, hogy (ha eddig nem tudtuk volna) odáig tart a mai túra. Én kevésbé lelkesen erre azt válaszoltam, hogy ő elmehet odáig, sőt akár a Hegyestűt is meghódíthatja még aznap, én viszont a gyerekekkel együtt „kiszállok” Vászolynál. Ehhez tartottam is magamat. De addig még sok volt hátra.

Végigbandukoltunk a Balatoni kék-túra egy szakaszán: átszeltük a legnagyobb sajnálatunkra zárva tartó Cseri-kastély parkját, sétáltunk, csak sétáltunk szemben a lenyugvó nappal, végig egy kőfal vagy inkább kősánc mentén, a boros pincék felől kalapácsolás, beszélgetés hallatszott, a tőkék között itt-ott metszettek és mindezt végigkísérte balról a mesés balatoni panoráma. Aztán átértünk egy jellegzetes, néha fenyőkkel tarkított gyepes részre, és hamarosan a Zádor-várnál találtuk magunkat, ahol megpihentünk. Nagyon sajnáltam, hogy a kilátóval senki nem törődik, és úgy látszik, hogy ez „nem esett áldozatául” az utóbbi időszak kilátó-felújítási hullámának: a lényeg, hogy életveszélyes állapota miatt nem lehet rá felmászni. Pedig (onnan is) gyönyörű a kilátás.

A gyerekek eddigre már egy kicsit kimerültek, de a hátizsákból előkerülő olvadt csokinyulak és a teás kulacs utolsó kortyai csodát tettek. Folytattuk az utunkat, fáradtságunkról elvonta a figyelmet az, hogy a természet szinte percről percre harsányabb, zöldebb, élénkebb lett – a szemünk előtt, egy fél nap leforgása alatt fakadtak és nyíltak ki a levelek, lépten-nyomon láttuk és megsimogattuk a pihe-puha szőrős, lila színű mezei kökörcsint és az élénk sárga tavaszi héricset.

És végre feltűnt a zöld jel, ami nem máshová, mint Vászolyra vezetett minket! Vászoly csak úgy, mint Hidegkút nagyon bájos település, a falu határában kedvesen legelészgető kecskékkel, szép házakkal, takaros portákkal és ami nekünk szombat délután fél ötkor legalább ennyire fontos volt, működő italkiméréssel… A füredi busz érkezéséig felszámoltuk a folyadékhiányunkat (ki így, ki úgy), és eltikkadva, no meg egy kicsit leégve, a hazafelé tartó mindössze negyedórás úton mindannyian bealudtunk. Nagyon-nagyon elfáradtunk a nagyon-nagyon hosszú úton, de nagyon-nagy élmény volt!"

 

komment
Címkék: túra

A bejegyzés trackback címe:

https://itthonabalatonon.blog.hu/api/trackback/id/tr607369580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása