Vagy egy időjós veszett el bennem, vagy pedig túlságosan festettem az ördögöt a falra, ugyanis múlt heti télváró bejegyzésem után, ma szállingózott a hó a Balaton partján. Még csak tétován libbentek szerte s tova a pehelynek nem nevezhető apró kristályocskák, de mindenképpen jelzik a tél közeledtét. Ennek megfelelően vegyük szemügyre, mi is vár ránk az elkövetkező bő egy hónapban!
Az igazi, kemény tél főként december végén-januárban köszönt be – persze mindig akadnak kivételes évek, de többnyire ez a jellemző Magyarországon. A színes, terményekben gazdag őszből való átalakulás nagyjából megegyezik az adventi időszak hosszával. De mit is nevezünk adventnek?
Az advent szó a latin adventus Domini kifejezésből ered, melynek jelentése: az Úr eljövetele. Ebből már egyértelmű, hogy eredetileg vallási ünnepről beszélhetünk. Az adventi időszak egyben az egyházi év kezdete is, nem köthető egyértelműen dátumhoz, mindig Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon indul. Fontos időszak ez a hívő emberek számára, hiszen az egyik legfontosabb ünnep közeleg: Jézus Krisztus megszületése (karácsony). Komoly szerepe van ilyenkor a várakozásnak, mely felkészíti őket mind testileg, mind lelkileg a nagy eseményre, jellemző a csendes elmélkedés, a hajnali miselátogatás (roráté), illetve a böjt is.
Azonban nemcsak vallási szerepet tölt be az advent. A karácsonyi ünnepkört ma már szinte minden családban tartják. Ilyenkor együtt lehet a család, megajándékozhatják egymást a rokonok, de nemcsak ezt lehet várni, hanem a munkaév végét is, vagy a téli napfordulót, amely után már újra hosszabbodnak a nappalok. Tehát a várakozás a nem hívő emberek életében is jelen van, még akkor is, ha máshogy jelenik meg. A XX. századtól kezdve nagy divatja van az adventi naptáraknak, melyek nagyságának, formájának, kialakításának csupán a képzelet szab határt, egy dolog azonban közös mindegyikben: 24 ablakkal (vagy egyéb formával) rendelkezik, s december 1-jétől egészen Szentestéig minden nap egyet lehet kinyitni belőlük, ezáltal egyszerre enyhítve és fokozva a várakozás izgalmát.
Szintén sok helyen találkozni még az adventi koszorúval is, melynek négy gyertyája az adventi időszak 4 vasárnapját szimbolizálja. A hiedelmekkel ellentétben azonban ez nem liturgikus jelkép, az egyház csak később kapcsolódott csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez. Szimbolikáját tekintve a koszorú a végtelenségre utal, az egyre több égő gyertya pedig a növekvő fényességet jelenti. Gyertyagyújtáskor lehetőség van arra, hogy összegyűljön a család vagy egy közösség, s együtt készüljenek a nagy ünnepre.
