A XIII. századi alsóörsi templom falán ismeretlen freskót tártak föl. A hatalmas Krisztus-alak lábánál apró dudás fújja a nótáját. A bizánci stílusú képen csak a zenész visel nyugati ruhát, ahogy ilyen a zeneszerszám is.

Már az is különlegesség, hogy a képet nem belül, hanem kintre festették. A kép töredékes állapotában is gyönyörű. Több szempontból is fontos ez a freskó. Egyrészt azt bizonyítja, hogy a XIV-XV. sz. fordulóján, amikor készülhetett ez a gyönyörű kép, akkor a Balaton-felvidéken két kultúra találkozott egymással: a nyugati típusú és a keleti - bizánci - típusú gondolkodás, hiszen a freskó stílusa teljes egészében bizánci, a dudás viszont egy nyugati típusú dudát fúj, és a dudás Zsigmond-kori, nyugat-európai stílusú ruhát visel. A festő érthetett a dudajátékoz, hiszen nagyon pontosan rajzolta meg az alakot, úgy dudál, ahogyan dudálni kell.

Szabó Zoltán szakavatott magyar dudakutató szerint, amikor ez a kép készülhetett, akkor a templomok közelében már csak három helyzetben ábrázolhatták a dudásokat: az egyik volt, amikor Betlehemben a pásztorok megérkeztek a kis Jézus jászolához, és ott kísérik, akkor viszik magukkal a dudájukat, a másik a farsang volt, a harmadik pedig az utolsó ítélet ábrázolása, ők ott általában a pokol képviselői. A templomról bővebben itt olvashattok.