A Szent György-hegy meghódítása

2013. augusztus 11. 08:11 - balaton | peti

bazalto2.jpgNagyon régen meg kellett volna már írnom ezt a bejegyzést, lassan azt gondolnám, hogy idejemúlttá válik. De a héten rájöttem, hogy nem! Sosem lesz az. Ugyanúgy ahogy a tavalyi dörgicsei kirándulásom is mély nyomokat hagyott bennem a tavaszi Szent György-hegyi látogatásom is felejthetetlen marad. Ráadásul most már jó pár napja marcangol az érzés, hogy de jó lenne elmenni egyet túrázni. És ilyenkor még élesebbek az emlékek.

Szóval az egyik tavaszi hétvégén célba vettük a Szent György-hegyet. Kettesben mentünk a barátnőmmel, igazi romantikus kirándulás volt. Maga a hegy megmászásra több úton is lehetséges, legtöbben talán Raposka, esetleg Kisapáti felől érkeznek, mi azonban Tapolcát választottuk kiindulási pontnak. Az út első, rövid szakaszán az autóút mellett voltunk kénytelenek gyalogolni, amit kissé furcsának tartottam, de a sorra felbukkanó turistajelzések biztosítottak minket arról, hogy más is szokott erre járni.

De teljesen csak akkor nyugodtam meg, mikor a Mogyorós-hegyi buszmegállóhoz értünk, ugyanis amögött kezdődött az igazi túra. Földúton, éppen csak kihajtó szőlősorok között, mindvégig szem előtt tartva úti célunkat. Nagyon jól esett végre kiszabadulni a meghosszabbodott tél fogságából, és érezni a friss levegőt, Nap sugarát a bőrömön. A teljes kikapcsolódás ellenére is tudtam figyelni a környező birtokok változatosságát, ugyanis a gyér levélzetnek köszönhetően megfigyelhettem a különböző metszési technikákat is, melyekkel a szőlősgazdák formálták ültetvényüket. Most értettem meg, hogyan lehet, hogy minden bornak más íze van: nem találtam két egyforma módon megmetszett területet, ahány gazda, annyi féle stílus.

A hosszú soros telkeket rövidesen leváltották a kisebb, pár soros ültetvények, apró pincékkel és présházakkal, ezek már a hegy lábát pöttyözték és jól láthatóan hétvégi pihenésre használták őket. Mások is hasonlóan örültek a végre beköszöntő jó időnek, mindenhol lelkesen végezték a tél utáni munkákat. Annyira elmélyedtünk a bámészkodásba, hogy észre sem vettük, hogy letértünk az útról, s elvesztünk a pincéket összekötő utak labirintusában. Persze aggodalomra semmi ok nem volt, hiszen a hegycsúcs mindenhonnan látható volt, így akár toronyiránt is megmászhattuk volna (legalábbis egy darabig biztosan), de a térképünket tanulmányozva visszataláltunk a helyes útra. Egyébként a lehetőségek széles választékát mutatja, hogy utunk során legalább 4 féle turistajelzéssel találkoztunk. Annyiból mindenképpen jó volt a kis kitérőnk, hogy a visszaúton rábukkantunk egy 11-12. századi bazalto.JPGromán stílusú templomra. Nagyon pici volt és szinte a semmiből bukkant fel. Megörültünk neki, mert pont az ilyen apróságok igazán fel tudnak dobni egy teljesen átlagos kirándulást is.

A hegycsúcshoz közelítve előkerültek a híres bazaltorgonák is, melyet mindenkinek meg kell néznie legalább egyszer, ha a környéken jár, igazán csodálatosak. Ami azonban még lélegzetelállítóbb volt, az a tetőről a szemünk elé táruló látvány volt. A szikrázó napsütésben a Balaton vize csillogott, a környező tanúhegyek pedig éppen zöldülni kezdtek. Szó nélkül állva néztük hosszú perceken át. Annyira magával ragadott bennünket az atmoszféra, hogy a fűbe telepedve a fél délutánt ott töltöttük. Kiszakadva a hétköznapokból, eggyé válva a természettel. Ennél pihentetőbb érzést nem tudok elképzelni.

Mondanom sem kell, hogy kellemesen elfáradva, napsugarak által enyhén megszínezve és teljesen feltöltődve tértünk vissza Tapolcára, ahol még megtekintettük a megújuló Malom-tó épülő környékét, s csak ezt követően tértünk haza. Ha kicsit enyhül a forróság, mindenkinek bátran ajánlom, hogy keresse fel egy hasonló kirándulás erejéig a Balaton-felvidék valamely’ festői szegletét.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://itthonabalatonon.blog.hu/api/trackback/id/tr525451152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsuzsa Horváthné Szili 2013.08.22. 09:07:11

Nagy vendégház Kisapátiban várja szeretettel a kirándúlni vágyókat.
süti beállítások módosítása